ÖSSZEGYÜJTÉ
HÁTRAHAGYOTT ÖZVEGYE:
A SZAMARKANDIPÜSPÖK.
BUDAPEST, 1878.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IRODALMIINTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
„Közeledik a generalissimus adószedő, a halál! Tisztelgek neki,s összegöngyölitve lelkemet átadom neki ebben a s katulyában. Elégsoká hitelezett s én becsülettel, sőt busásan megfizetek.Voltaképen két lelket adok neki. Egy gyermekét, melyet mindigszivemben hordoztam, s egy aggastyánét, mely ezelőtt hatvanöt évvelszállt belém, s melyet mentől inkább tartottam jól reménységgel,annál inkább rám vénhedett. Élhetetlen lélek volt a lelkemadta, smindig attól a gyermekétől kért kölcsön, mely bőven födözte adeficitet. Jó lett volna financminiszternek. Nesze hát! Nemsajnálom tőled. A halálnak is csak élni kell!“
Ilyenformát mondhatott a mi kedves Gazsi bátyánk annak a soványkaszásnak, midőn hajó-utcai, 5-dik szám alatt lévő lakásánmegjelent, s ama táboriágyféle alkotmány elé lépett, melyben BernátGazsi nyugalomra hajtá fejét minden reggel, hogy este újult erővelvegye nyakába a várost. -6-
Már most mindennek vége, özvegységre jutott a samarkandi püspök,ki tudvalevőleg Gazsi bátyánk felesége volt. Hamisítatlan, őszintebánat fogta el mindnyájunk szivét, kik e rendíthetlen komolyságu skiapadhatlan tréfától bugyogó kedélyt ismertük.
Halála előtt néhány héttel, véletlen a nemzeti szállodába vittvacsorára. Oly enyhe idő járt, hogy – bár december derekán voltunk– az üvegterem nyitott ablakain szelid tavaszi szellő lengett be,alig-alig lobogtatva meg a gázlámpák égő tulipánjait.
Már a dessertet