| Megjegyzés: | Az eredeti képek elérhetők innen: http://archive.org/details/timrvirgilfia00babi |
| Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam |
BABITSMIHÁLY
TIMÁR VIRGIL FIA
BUDAPEST
ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1922
10927. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
TIMÁR VIRGIL FIA
(ISKOLAI TÖRTÉNET HÁROMRÉSZBEN)
ELSŐ RÉSZ.
Ebéd a sóti ciszterciták refektóriumában. A feketekötényes,fehérruhás papok együtt esznek a hosszú asztalnál.
Milyen kellemes hely! A tisztára meszelt falak nyugodt, nehézbolthajtásokban borulnak a boldog evőkre. Csend van, még a levesnéltartanak; csak a mély, mély ablakfülkékben zümmög néhány dongó.Rézsut besüt a nap. Az inas halkan viszi ki a nagy levesestálat. Azelső éhséget hamar elverik, az iskola vesződségétől még elborultpaparcok lassan kiderülnek. Még a régi, nagy vasfeszület Krisztusais könnyebbülve nyújtózik a falon.
Dr. Horvát Vince, házfőnök-igazgató – atyai szemű, gyermekképű,ezüstöshajú úr – habozó tekintettel néz végig a rendtársak során.Tudja, hogy amit mondania kell, kényelmetlen lesz a professzor urakfüleinek. Galambszívű ember létére a legjobb pillanatot lesi.
A pillanat itt van. Az inas épen a somlaiból töltött, a főurakaz új szakácsnét dícsérik, a hitoktató, Szádi Márk, csontos, soványember, megfeledkezve gyomorbajáról, enni mert valamely fogásból.Vígan hangzik a Lesinszky Ipoly, vastag történettanár, szokottcsámcsogása, füle mögött furcsán táncol az áll alá kötött-4-szalvéta két csücske, mint fantasztikus, fehér szamárfülek. Aföldrajz tanára, a világias érzelmű Szoboszlai Timót, a BudapestiHirlapba temetkezik, mintha vendéglőben enne s nem is ismerné atöbbieket…
Lentebb ül, szerényen, a tiszteletreméltó Timár Virgil. Aházfőnök szeretettel nyugtatja meg szemét a legjobb tanár, az igaziszerzetes becsületes arcán. Az alsó tábla már csupa hívekből áll. Akis Bogár Szaniszló, a legfiatalabb, még lelkes pedagóg, most isvalami iskolai incidenset tárgyal. A civilek végre, a rajztanár ésa tornatanár, a rend alkalmazottai, mindig kész szolgái afelsőségnek…
– Megint leirat a minisztériumból – kezdte a direktor. A szavakoly valószínűtlenül csengtek a fehér, klastromi bolthajtások alatt,a joviális, kedves arcok közt: Leirat a minisztériumból! Régibarátok, akiknek szelleme még mindig itt kóvályog, s szereti néznilátatlan a vidám ebédeket, zavartan húzódnak vissza a fülkékbe azismeretlen szóra…
– Azoknak sincs odafönn más dolguk, mint hogy firkáljanak –ütötte ki vörös tokáját Lesinszky a papi krágliból. (Fehér nyomamaradt a tokán a kráglinak.)
– Már meg mit akarnak? – kérdezte Szádi Márk, nem titkoltellenszenvvel a világi, esetleg szabadkőműves hatalommalszemben.
– Az internátussal nem bíró középiskolák tanárainak szól…Elrendelik, hogy a növendékeket látogassuk meg a lakásukon.Időnkint jelentést kell tenni a tapasztaltakról.
– Mit? Micsoda?
Lesinszky szája nyitva maradt a fejében – mint egy feketeháromszög egy vörösben, -5- mert a fe