A tartalomjegyzék a 348. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=e-xkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XCII. KÖTET
ŐSZI FÉNY
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1898
UJABBELBESZÉLÉSEK
IRTA
JÓKAI MÓR
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1898
Ki ne hallotta volna a bielistoki uradalomnak a hirét?
Ott vannak azok a lankás ősrengetegek, a melyekben még a bölényotthon van, ez a marhák őse: az ökrök között a herczeg; – másuttmind kipusztították már egész Európából. Ezek most az orosz czárvadjai, s azokra csak a Romanowok s az ő meghivott magas vendégeikvadásznak.
De még hiresebb Bielistok arról a meseszép kastélyról, melynekméltán adták azt a nevet, hogy a «lengyel Versailles». Olaszrenaissance-stylban épült, feldiszítve kivül-belül a legelsőmesterek szoborműveivel és festményeivel, bronzokkal ésmozaikokkal; körülvéve a világ legszebb díszkertjei által,melyekben az exotikus fákat télire egész nagy faházakkal takarjákbe; nyáron ott virítanak a granátalmák és czitromfák a szabadban.Gyakran kijön a medve az erdőből, letépi a czitromot, s aztán ordíttőle, mikor megette.
A hirhedett kastély nincs «egy» családnévhez kötve. Mindenemberöltőn más családczímer került a homlokzatára. Volt aMoszkowszkyaké, a Potoczkyaké, a Braniczkyaké, a Csernuszkyaké. Azazokelőttit már csak úgy jelzi a néphagyomány, hogy «Cservenysztaroszt» (veres főispán).
Pedig se eladva, se elkobozva nem lett a birtok soha;-2-hanem az történt vele, hogy a birtokos főur családjában soha semvolt fiivadék; folyvást leányágon szállt a vő kezére.
Ezt a néphagyomány a következő mondával világositja fel:
Már a Cserveny sztaroszt idejében nagyon elhatalmasodtak azsidók a grodnoi kerületben; de hát azok nélkül lengyelt nem islehet képzelni. Bielistok volt a főtanyájuk: ott volt azsinagógájuk is. A sztaroszták hagyták őket gyarapodni, gazdagodni,mint a hogy praktikus gazda engedi a méheket egész nyáron átgyűjteni, őszszel aztán nem tettek úgy a méhekkel, a hogyháládatlan és oktalan méhészek szoktak tenni, a kik a szorgalmasbogarakat kénnel kifüstölik; hanem azt tették, a mit már azujabbkori méhes gazdák gyakorolnak, hogy elszedték tőlük a mézet,annyit meghagytak nékik, a mennyin kitelelhessenek, aztán akiürített sejteket megint vissz