Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 367. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=evZiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LXXX. KÖTET
RÁKÓCZY FIA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1897
RÁKÓCZY FIA
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1897
I. FEJEZET.
GIUNCHI GIORGIO EXAMENE.
Rákóczy két fia kis gyermekkorában, anyjostul, fogságba került.Bécsbe vitték őket.
A nagy szabadságharcz alatt hasztalan kisértették meg anagyfejedelem vezérei a két gyermeket kiszabadítani, egész Bécskapujáig előhatolva portyázó dandáraikkal: tervük meghiúsult.
A fejedelem hadjárata elmult, daczára a hősi erőfeszítésnek;maga is hazátlanná lett s aztán, mint egy elátkozott üstökös anapot, úgy kerülte körül a hazáját, Lengyelországon,Francziaországon keresztül, míg eljutott Rodostóhoz: hallgatni atenger okos beszédét.
A két fogoly gyermek felnőtt. Anyjuk kolostorban lakott, őkgondos nevelést kaptak. A nagyobbik, József, németországi akadémiándiákoskodott. A kisebbik, György, Bécsben maradt.
A császár-király elrendelé, hogy a fejedelemfi rangjához illőnevelést nyerjen.
A rangja «grófi» volt: «Giorgio Giunchi»-nak hitták.
Volt saját lakása, udvarmestere és lovászlegénye, s helyébejártak a professorok és káplánok, a kik mindenféle tudományokra ésvallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban maga az udvarmestertökéletesíté a fiút.
Az udvarmester neve volt: Jacinto Vammana; a neve után itélvenápolyi, a hol ez a szó «dajkát» jelent, a lovászlegényt hittákKünzli Péternek; ez schweiczi lehetett. -2-
A bécsi főiskolába nem járathatták a fejedelem-fiút, mert otttöbb száz magyar tanuló hemzsegett, a kiktől meghallotta volna amagyar beszédet, a mire neki semmi szüksége sem volt; de még valamimás egyéb oknál fogva sem.
A cancellárnak gondja volt rá, hogy Giorgio nevelése aszabályoknak megfeleljen Minden semestrisben megtartották azexament a magánlakáson, mely alkalommal a legilletékesebbfensőbbségi személyek voltak jelen, a kik a rigorozumért illendőenhonoráltattak.
Abban az időben (a mult század elején) még nem voltak nyomtatottiskolai tankönyvek, hanem a tanulók maguk irták le a tantárgyakatkéziratból: a mi igen czélszerű intézkedés vala; mert ily módonlegalább egyszer el kellett olvasni a studiosusnak azt a studiumot,a míg de «papiro ad chartam