Hallod? ezek a vadvizek! Ezt hallom én itt nappal, éjjel. Magányom boldog szigetét Körülharsogják szent zenével, Monoton, szent, örök zenével.
E zúgás mellett alszom el, E zúgás mindent túlkiált: Töprengést, gondot, szenvedélyt, Lelki sebet, lelki halált, E zúgás mindent túlkiált.
Hallod: ezek a vadvizek! Nincs több ily édes dajkadal. Távol: bogárkazümmögés, Közel: kőtörő viadal. Szálfákat sodró viadal!
Most elsűlyedt a nagyvilág. Csak e völgy van, s e vadvizek. Tőlük tanulok énekelni, Rájok nézek, bennök hiszek. Hadd zúgjanak a vadvizek! -6-
A KIS TEMPLOM A NAGY DÓMBAN.
A borbereki templom falára írom.
Fölötte égig ér a szirt. Olyan filigrán, oly kicsi. Harangja elhaló szavát Ezer gúnyos harangvirág Az erdőn túlcsilingeli.
Fenn Isten jár a csúcsokon. Amerre fényben elhalad: Testőrei: dárdás fenyők Állnak titáni sorfalat, A szirt felett, s az ég alatt.
Dördül az ormok orgonája, Az Ünőkőre boru száll. A mérhetetlen szikladómban A kis fatemplom félve áll; Belőle félve száll az ének, A dicséret a dóm urának: A magasságok Istenének.
Mert emberkéz emelte csak. -7- Fenn az Úr lépked hallgatag, A maga-épitette dómban: Önnön művében elmerűl: Az örök-szépben, örök-jóban.
Fenn az Úr lépked hallgatag. A fenyők némán szalutálnak. Ő néha-néha fölriad, S visszaköszön testőrhadának, A sok sötét, szurkos titánnak. -8-
SZENTIVÁNÉJ A HAVASON.
Itt meghaltak az istenek: Oberon és Titania. Csak Pán él, s Pán itt oly hideg. ...